Kult: a Halál csak a kezdet

A Halál csak a kezdet. Ez az első mondatok egyike, mely feltárja a leendő játékos előtt az egyik legsötétebb horror játékot. Kifejezetten könnyen megtalálja az útját az európai ember lelkéhez, hiszen a keresztény mitológián alapul, és azt csorbította egy sötét, és halálos világgá.

Mindezt itt és most teszi. A jelenben, a mi városainkban, az ismert utcákon teremt ismeretlen helyzeteket. 

A játékban nincs rossz vagy jó döntés, nincs jó vagy gonosz. Minden út egy irányba vezet, a megvilágosodás felé.

Nos a Kult egy csodás játék. Meglehetősen remek a világ, amit megalkottak hozzá, a háttértörténet, az ellenfelek, és az ép elme rendszere. 

Egyszerűen zseniális a világa, messze az egyik legsötétebb, amit ismerek. Lehet jól Cthulhu-t mesélni, de ha ezt jól mesélik, akkor tényleg az emberi lélek mélyét tárhatjuk fel.

Azonban mellette vannak komoly gyerekbetegségei. A rendszere elég gyenge, mely erős reformálásra szorul. Legalább nagyon halálos, ami egy horror játékban szükséges.

Szóval nem egyszerű téma ez. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez egy jó játék, de könnyen magával tud rántani, hogy aztán sose felejtsd el a rémtetteket, amiket elkövettél benne.

A játékban minden karakternek ajánlott választania egy sötét titkot. Ez egy meghatározó, okkulthoz kapcsolódó élmény, mely felnyitotta a szemét a valóságra. Ilyen lehet az, hogy ha valakin erőszakot követett el, vagy ha ő volt az áldozat, ha a családban volt valami "furcsa" hagyomány, orvosi kísérletek, harci élmények, stb.

A következő fontos lépés az előnyök és hátrányok kiválasztása. Ezek határozzák meg a karakter kiegyensúlyozottságát, mely azt mutatja, hogy mennyire ép az elméje egy egyszerű ember szemszögéből. A 0-ás érték az, amikor teljesen ép, és bármely irányba 50 ponttal eltérő karaktert már egyértelműen elmebetegnek értékelik egy felületesebb vizsgálaton. Itt jön be az, hogy két különböző út vezet el ugyanoda. A rendszer 400 pontig kezeli a kiegyensúlyozottságot, legyen az negatív vagy pozitív. Hogy ekkor mi történik, arról lentebb olvashattok.

A hátrányok között jó pár elmebaj szerepel, melyekről nagyon jó leírásokat találunk a könyvben. Igazán megkönnyíti a kijátszásukat. Azonban elég könnyen szerezhetőek újak, és egyszerre több elmebaj megjelenítése egy játékban még a legtapasztaltabbak számára is megterhelő, vagy akár képességeiket meghaladó nehézségű.

A karakteralkotás további része egyszerű pontelosztás. Itt már látszik a rendszer egy hibája, hogy elég kevés van nagyon-nagyon sok helyre, és ha nem specializált karaktert alkotsz, akkor nem igazán lesz hasznos semmire sem.

 

A próbák húsz oldalú kockával történnek, és ezzel kell a tulajdonság, képzettség érték alá dobni. Nem bonyolult, de a kevés elosztható pont és az ellenfelek ereje nagyon halálossá teszi ezt.

A mágia nem ismer kegyelmet a használójára. Csak magasabb(vagy alacsonyabb) kiegyensúlyozottság mellett használható, és sok-sok képzettség pontot igényel, egy másra nem alkalmas specialistát létrehozva. A varázslatok mindegyike rituálé. Hosszas meditáció, kántálás és előkészületek kellenek hozzájuk. Senki nem fog tűzgolyókat dobálni, hanem órákig kérlel egy tükröt, csak hogy a szellemével válthasson pár mondatot.

És akkor a világról. A történet szerint az általunk ismert Isten teljhatalmát azzal érte el, hogy minket bezárt az Illúzióba. Ez a világ, amit ismerünk, és amiben élünk. Előtte vele egyenrangú, és ugyanakkora hatalmú istenek voltak az emberek is. A valós világ a Metropolis, mely egy végtelen és sötét (számomra valamiért nagyon szürke, színtelen) város. Minden létező város is megtalálható benne, csak kicsit másképp, kicsit másképp tagolva, vagy esetleg szétszórva a végtelen betondzsungelben. Ennek oka, hogy emlékszünk a Metropolisra, és megpróbáljuk tudat alatti emlékeink alapján újraalkotni azt jelenlegi környezetünkben.

A kiegyensúlyozottság mutatja meg, mennyire nyílt fel a szemünk az Illúzió felfedezésére. Mennyire látunk át, és fedezzük fel mögötte az igazságot. Mindegy, melyik irányban érjük el a 400 pontot, akkor minden képességünket visszakapjuk, és megszabadulunk a börtönünkből.

Azonban, ahogy egyre inkább átlátunk az Illúzión, úgy egyre inkább felfedeznek minket Isten küldöttei, az angyalok, és más egyéb kreálmányok. Ezekből a könyv kellően sokat tartalmaz, hogy a mesélő könnyedén ráérezzen az ízükre, és egyszerűen alkothasson újakat.

A játék meglehetősen igénybe veszi a mesélőt, ami ugyan igaz minden horror játékra, de itt különösen. Nem sokat segít a könyv abban, hogyan kezelje a magasabb kiegyensúlyozottság értékeket, valamint elég nehéz elképzelni, hogy a felsorolt előnyök és hátrányok közül, melyeket valószínűleg vegyesen gyűjtik a karakterek, hogyan lesz tartósan magasabb érték. 

A másik fontos dolog, hogy a játékban nincsenek tabutémák, a könyvben sem. Erősen 18+-os a téma, és mindenféle nemi elváltozások, szexuális támadások is könnyen a történet részét képezhetik. Szóval csak olyanoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza ettől.

Számomra nagyon "kedves" játék. Bár eléggé el vagyok kényeztetve ebben a témában, hiszen egy nagyon tehetséges mesélő adott elő nekem eddig csak Kult kalandokat. Nem biztos, hogy jó szívvel, de ajánlom kipróbálásra, annak, aki nem riad vissza attól, hogy megmutassák neki, mi van a tükör másik oldalán.

ui.: Erről akartam írni fentebb, csak valahogy kimaradt. A játék világa és a rendszere is lehetővé teszi, hogy sokféle horrort meséljenek vele. Ha egészen heroikus, megölöm a szörnyeket játékot akartok, meg lehet oldani, ugyan úgy, mint a nyomozós, és sosem találkozok semmi valós szörnyűséggel játékot is. A kérdés csak az, hogy mennyi plusz pontot osztotok el, és milyen kalandokat találtok ki.