Live vagy LARP, kicsiny definíció

Országunkban, főképp Budapesten sokan használják a Live szót, amikor élő szerepjátékról van szó. Sőt ezek közül páran különbséget tesznek Live és LARP között.

Ez teljességgel helytelen.

LARP = Live Action Role Playing:  

"Az élő szerepjáték (LARP, Live action role-playing game) a hagyományos szerepjátékból alakult ki. Itt a játékosok általában egy előre kitalált történetet játszanak végig, ahol ők a szereplők, de a párbeszédek nincsenek előre megírva, hanem ott helyszínen rögtönzik őket. Minden LARP rendelkezik egy saját szabálykönyvvel, mely alapján a játékosok megalkotják a saját eljátszandó karakterüket." - Wikipédia

A LIVE ennek a fenti betűszónak az első szava. Bizonyára van ennek története, hogy miért ez terjedt el a budapesti közösségben, melyeket nem ismerek. Aki esetleg tudja, nyugodtan írja meg, és beillesztem ide.

A szlengben a különbség a kettő között:

• A LIVE alapvetően a szociálisabb interakciókról szóló játékokat tömöríti magába. Főképp Vampire: the Masquarade alapú játékok, de az ELTE Live-ok nagy része is ezek közé sorolható.
• A LARP a harc orientáltabb játékokat tömöríti magába. Itt már komolyabb szerep jut a polifoam fegyvereknek, és azok szakszerű használatának. Mindenféle erdős területen játszódó fantasy játékok, Demgard, Lumina, Exodus.

Ezzel az internet más bugyraiban nem találkozni. Nem állítom, hogy rossz a különbségtétel, de van némi probléma azzal, hogy nem egységes. Vannak Live-nak titulált játékok, ahol verekdni kell, és vannak LARP-ok, ahol intrikázni kell. Nincs egységes megállapodás ebben a témában. 

Miért haldoklik a magyar szerepjátszás? 2. rész

A M.A.G.U.S.

A játék élettörténete tökéletesen bemutatja a mai budapesti közösség széttagoltságát, ellentéteit. Az internet bugyraiból kis kutatással előásható midenféle réges-régi fórum hozzászólás, és dokumentum, melyek csak megnehezítik annak kibogozását, hogy milyen körülmények vezettek oda, hogy egy jól kidolgozott játék helyett van 3 különböző.

Előre szeretném leszögezni, hogy a világ összecsapottsága ellenére szeretem. Vannak regények, amiket kedvelek, (mint pl. az Abbitkirálynőt) de sok népszerű regényt szörnyűnek tartok (Renegát). A világnak vannak részei, melyek tökéletesen hangulatosak, és ha nem gondolkodsz el furcsa logikátlanságokon, akkor nem is lesz belőle baj.

A hosszabb játékok átka: motiváció vesztés

Már többször találkoztam, és tapasztaltam magamon is, hogy egy idő után könnyen motiválatlanok lesznek a játékosok. Nem tudják, mit tegyenek a karakterükkel, és nem tudnak mit kezdeni adandó lehetőségekkel. Ez sem a karakternek, sem a játéknak nem tesz jót, főleg, hogy ha többen is ebben a helyzetben találják magukat. Hogy ez kinél mikor következik be, szerintem játékos függő, de előbb utóbb mindenkit utolér, úgy vélem.

Ahogy mondani szokás három dologra van szükség ennek leküzdésére: Célok, célok és célok.

Azaz bármilyen helyzetben is van a karakter egészen biztos, hogy helyzete nem ideális. Ennek javítása érdekében meg kell tenned mindent. Gondolkodj el rajta, hogy adott helyzetben mit hiányolna a karaktered. Kik azok akik ebben segíthetnek? Kik lehetnek azok, akiknek ehhez nem fűződne érdeke? Kik elleneznék? Mit tehetsz ezért, vagy ezek ellen?

A Cél minden gond nélkül lehet valami elérhetetlen, vagy túl nagyra vágyó. A trükk a cél felbontása lépésekre, szakaszokra, ágakra.

Tegyük fel, hogy a világ ura akarsz lenni. Ehhez kell pénz, emberek, ismerettség, jól értesültség, kapcsolatok. Máris van 4 ág, melyek elérése önmagában is komoly dolog. De ezeket könnyedén fel lehet bontani sok-sok kicsi lépésre, melyek végén már olyan dolgok vannak, amiket pár óra alatt meg lehet oldani. (Pl. elérni, hogy Józsi mutasson be a felettesének.) Máris ott vagyunk, hogy minden játékalkalomra lesz valami apróság, amit végre akarsz hajtani, és nagyban előre mozdítod a játékot és a karaktert is.

Tehát van egy fő cél, melyet érdemes felbontani kisebb mérföldkövekre. Ez utóbbiakat még kisebb lépésekre. Nem baj, ha nagyon elaprózod, sosem lehet túlzottan, csak sose téveszd szem elöl a nagy Célt.

Ha nagyon nincs ötleted, egészen biztos vagyok benne, hogy bármelyik mesélő szívesen segít, hogy megtaláld a nagybetűs Célt.

Ha ezt sikerül megtenned, akkor némi idő ráfordításával minden játékalkalom fontossá válik, és érdekessé.

Álomjáték 1. rész

A másik sorozatban az ideális játékról írok, mely sosem fog összejönni.

Ihletője a LARPs websorozat.

Mit is látunk az első részben?

Olyan munkahelyük van, aminek a végeztével még van értelme játszaniuk, a városon kívül. Vannak autóik.

Négy játékos, egy mesélő, és valami furcsa asztali egészen hitelesen átültetve élő szerepjátékra. 

Mindenki odafigyel a jelmezére, és a karakter jellemére.

Valakinek olyan lakása van,mely alkalmas a játékok befogadására.

Álomjáték 2. rész

Miért haldoklik a magyar szerepjátszás? 1. rész

A múlt szörnyetegei

Kissé szenzáció hajhász címmel indítom első cikksorozatomat. A negatív hangvétel ellenére őszintén hiszek benne, hogy a magyar szerepjátszás, játékfejlesztés megmenthető. Bár minden környezet védő hasonlóan gondolkodik. Viszont a módszerek hasonlók. Apróságokkal mindenki hozzátehet egy picit, ami segíthet.

Mivel már a rendszerváltás után születtem, nekem már olyan játékok is a rég múlt részeit képezik, mint az Első Törvénykönyv, a CODEX, vagy egyéb korai magyar szerepjátékok. Példának okáért sosem játszottam lapozgatós könyvvel.

Wikipédián van is egy egész átfogó lista.

Egyet említenék a szörnyeteg előtt.

Káosz. Klasszikus fantasy játék. A folyamatos kezdeményezés nagyszerű ötlet. Remek fajok vannak benne, gondoljunk csak a gennymanókra. A karakteralkotás menete kissé nehézkes, de abban is vannak remek ötletek. A könyvnek még 2-3 kiegészítőre lenne szüksége ahhoz, hogy egy teljes világot adjon (egy hosszabb mágia rendszer leírás, egy könyv mesélői tippekkel, esetleg modulokkal).
Kissé talán paródia hangulatú, bár lehetséges, hogy csak azért érzem így, mert majd egy évtizeddel a megjelenése után jutottam csak hozzá a könyvhöz.

Sajnos a többiről csak pletykák szintén hallottam, ezekről máshol keressetek információt.

Miért haldoklik a magyar szerepjátszás? 2. rész

"A mesélőknek mindig igaza van. Ha nem akkor is."

Tartja az örök érvényű szólás.

Ez így is van. Persze azért vannak enyhítő körülmények.

Könnyen lehet, hogy a mesélő nem tud mindig mindent. Ebben az esetben nincs gond azzal, hogy ha felvilágosítod erről. Persze a megfelelő hangnemben, és hozzáállással. Mindig tartsd észben, hogy nem kell feltétlen megmagyaráznia, mi miért történik, mert lehet, hogy ezzel olyan háttér információkat adna ki, melyek rossz hatással lehetnek a kaland további részére.

Persze vannak rossz mesélők, nem védem én mindegyiket. Vannak, akik nem elég alaposak, nem olvasnak eleget, vagy egyszerűen lusták. A játékosok között is vannak ilyenek, miért ne lehetnének a mesélők között is?

Ebben a szerencsétlen esetben azzal, hogy leültél játszani elfogadtad arra az alkalomra mesélőnek. Maximum többször nem játszol vele.