Újabb értelmetlen blogbejegyzés

Eltűntem egy időre innen. Eléggé betelt a naptáram. Nem egy érdekes cikk ez, csupán egy blog bejegyzés szerepjátékos dolgaimról.

Az előző év valójában eléggé szegényes volt számomra játékokból. Egy-két havonta jött össze egy asztali játék, és havonta egy élő alkalom, amire vagy elmentem, vagy nem. Szóval visszatekintve eléggé szegényes volt, és bőven volt időm a bloggal, és más dolgokkal foglalkozni.

Aztán a fordulópontot a Hammertime-ban tartott New York by Night hozta. Egy ismerősöm nyaggatására mentem el a második alkalommal, meglehetősen szkeptikus hozzáállással, de meggyőzött a játék. Életem első sok csapatos játéka ez, és kifejezetten tetszik, hogy ugyan azt a történetet játsszuk 25 játékossal. A legszebb az egészben, hogy a harmadik alkalommal megtörtént, amit nagyon reméltem. Az egyik csapat megszervezett egy New York-i elíziumot. Az egész csapat egy helyen volt egy rövid 1-2 órát élő szerepjáték alkalmon. Csodálatos volt látni, ahogy felállnak a játékosok, és kezdik megszemélyesíteni a karaktereiket, leküzdik idegességüket, és a herceg elé járulnak.

Kuba: nem egy fejlett ország, de tudják, mikor gyártottak szép autókat

Itt az első alkalmon kaptam egy meglepő meghívást egy Kubában, a közelmúltban játszódó Vampire játékra. nagyon megfogott az ötlet. Annyira más lehetőségeket tartogat, mint amiket eddig megéltem. Teljesíti mindenféle romantikus elvágyódásomat a mindennapokból. Sajna eddig csak egy alkalom volt, de már ennyiből rá kellett jönnöm, hogy nagyon más rutinokat kell kialakítani ebben az országban, mert a megszokottak egyszerűen nem működnek. Valójában elmaradott annyira az ország, hogy azok a dolgok, amik nekem, játékosnak természetesek (albérlet keresés az interneten, fórumokból tájékozódás), amik egy idősebb vámpírnak idegeneknek, nehézkesek, de egy nyugati országban szükségesek, nehezen kivitelezhetőek, vagy egyszerűen nincsenek. E miatt a karakterhez közelebb álló megoldásokhoz kell alkalmazkodnom, amit neki normálisak, de nekem idegenek. Nagyszerű élmény volt ez a felismerés. Remélem még folytatódik... (Remélem olvassa, akinek szól.)

Közben meg egy régi vágyam is valóra vált. Sikerült összehoznunk egy Numenera csapatot. Velük 1-2 hetente jövünk össze, szerencsére elég gyakran. Teljesen elfogultan tudok erről csak nyilatkozni, csodás. Nagyon tetszik a rendszer egyszerűsége. Negyedóra alatt el tudom magyarázni, és utána lehet játszani is vele. Úgy vélem jogos a hype körülötte. Egyszerű, mégis klasszikus szerepjáték élményt ad egy kicsit tovább gondolva azt. Tökéletesen megfér egymás mellett egy fantasy gondolkodású karakter egy science-fiction gondolkodásúval. Lényegében azt játszol benne, amit akarsz, ahogy elképzelted, és bele fog illeni egy ilyen kaotikus világba. Mindezt egy rendkívüli mesélővel.

Közben elkezdtünk egy Chronicles of Darkness Vampire játékot. Londonban, 2050-ben. Nem cyberpunk crossover, csupán részletekben érezhető a 30 év, de nagyon hangulatos. Sajnos még egy keveset játszottunk, de jó megismerni annak a játéknak az újragondolását, amivel már talán túl sokat is játszottam. Nagyon érződik a szabálykönyvön a 20 év tapasztalat és a végtelen visszajelzés a játékosoktól. Miközben a szabálykönyveket olvastam, több helyen egyértelmű volt, ha valamit azért írtam bele, mert a játékosok 3000szer rákérdeztek. Például egyértelműen, egyszerű mondatban leírták, hogy a Jelenés 1-el látsz a sötétben.

Szóval itt egy oldal, minden kritikai gondolkodást félretéve. Hálás vagyok a játékokért, nagyon régen sikerült ennyit egyfolytában játszanom, és tény, hogy szívesen mesélek, de sokkal egyszerűbb játszani.Kevesebb meló, kevesebb elköteleződés, felelősség.

Végül is azt tanultam meg, hogy ha játszani akarsz, menj el játszani valahova. Valójában számos lehetőség van, számos csapat, akik szívesen fogadnak, ha megkeresed őket. Gondolom sokaknak ez nem új, viszont nekem az. Nem volt egyszerű leküzdeni a frusztációt, amit idegenekkel való kommunikáció okoz, de addig nyaggattak, hogy már az volt a kellemetlenebb.