Valójában már jó pár hete gondolkodok azon, miről is írjak. Elfogyott a lendület, mint már a jó pár bejegyzéssel ez előtt is érezhető volt. Gondolkodtam azon, hogy írhatnék egy statisztikát, hiszem már több, mint egy éve létezik ez a blog. Abban sajnos szerepelnie kellene egy legnépszerűbb cikkek résznek, amiből a negyediket inkább elfelejteném, ha lenne rá lehetőségem, de sajnos túl sokan voltak kíváncsiak rá.
Úgy hogy itt egy kevéssé hasznos írás.
Mostanában a Reborn-on játszok, eléggé visszahúzódó karaktert, a magányos farkast (Problémás játékosok). Sose mondtam, hogy egyszerű velem. Vannak hátrányai, de egy csomó dolgot ráérek megfigyelni.
Amit a legutóbbi játékon láttam, hogy volt egy új játékos, aki még sosem játszott, tán még asztalit sem. Ellenben bebizonyította, hogy a kezdők mindig új színt hoznak a játékba. Gyönyörűen alátámasztotta a mondandóját a gesztikulációjával. Öröm volt nézni, ahogy a ujja ide-oda járt, széttárta a kezeit, és hadonászott.
Mikor erre ráébredtem, körülnéztem, kinél látok még ilyet. Aztán visszagondoltam, hogy valójában ez eléggé ritka. Sokat tesz a hitelességhez ez az apróság, amit valószínűleg csak zavarában tett, túlzott energia befektetésében, és pár alkalom után el fog múlni, ahogy jobban feloldódik játék közben.
A gondterhelt előrehajolások, elhatároló karösszefonások, mogorva tekintetek, és hangos nevetések közepette a hadonászó lány hívta fel a figyelmem magára. Nem tudom, mit játszott, nem hallottam miről beszéltek, de a kezdő teperése az elismerésért elérte megbecsülésemet.
Befejezésül még annyit, hogy igyekszem grafomániát növeszteni erre az évre, szóval előre is elnézést kérek. Valamint tessék figyelni a hirdetéseket, mert lesz egy új projekt, ami remélem érdekes lesz sokaknak.
