Szerencsére sikerült eljutnom a Kárpát Konklávéra. Igazság szerint pont az indulás után úgy voltam vele, hogy "Nem kell ez nekem, lenne egy szabad hétvégém.", de most, hogy reggel ezt írom, jobb, hogy kivánszorogtam péntek délben a buszhoz.
A hely teljesen megfelel, rengeteg zuggal, rejtett szobával, meg fura módon megközelíthető jelentősebb helyszínekkel. A sok alternatív útvonalnak előnye, hogy nagyon ifjú karakteremmel el tudom kerülni a Kamarilla fejeseit, és nem kell folyton térdepelnem, hajlonganom nekik.
Jó pont, hogy a hagyományokkal ellentétben nem volt csúszás a kezdésben. Ez olyannyira ritkaságszámba menő esemény, hogy talán még nem is éltem át eddig. Szóval hatalmas munka van benne, hogy sikerült.
Az események nagyon tetszetősek. Nem kell sok effekt, hogy teljesen magam előtt lássam, ahogy egy gangrel megérkezik ködként és visszaváltozik annak közepén. Nem kell megjátszanom a karakterem ámulatát, vagy félelmét, ahogy Pasek elhalad mellette, ahogy a frusztrációt sem, ahogy folyton kerülni próbálom a két ítélethozót és a számtalan archont.
Pascek őrült. Folyton vicsorog, szeme vérben forog és piszok könnyen tépi ki mások nyelvét. Látom benne, hogy ott tántorog 2-es emberségen, és csak kettőt kell lökni rajta. Azonban ebben a két katasztrófában atombombák röpködnének. Szó szerint.
 |
 |
|---|
Mivel a másik ítélethozó Madame Guil. Szóval jó másfél órára egy helységben kellett meghúznom magam vele. Vastag smink, és apró, szinte idegesnek tűnő mozdulatok. Nem beszélve a furmányos, kicsavart, szokatlan ítéletekről, melyeket hoz. Nagyban hozzájárult, hogy érdekes lesz a következő este is.
Telis-tele vagyunk extrém jelmezekkel. Attila karaktere a páncélban, a fellépéssel, és a tudattal, hogy egy matuzsálem, kétszer akkorának tűnik, mint a srác aki játssza a reggelinél. Megtaláltam a tökéletes példát arra, hogy miért nem engednek, engedek, és fogok engedni élő szerepjátékon tzimisce karaktert. Legalábbis addig, amíg nem úgy nézel ki, mint aki tényleg ura a testének, és kedve, ízlése, akarata szerint formálja azt. Amíg nem fogok azért fohászkodni magamban, hogy meg ne tetszek neki, mert akkor kredencet csinál belőlem.
Vagy ott a hátulról tök jól kinéző csaj, vörös, hosszan felvágott ruhában, de mikor megfordul az arcára ragasztott kelések miatt összeomlik a kép. Persze mellette ott vannak a szimplán ronda nosferatuk is. Biztos fájhat már a torkuk a sok szörcsögő beszédtől.
Ott van még Réka szelleme. Agancs, szürke arcfestés, elnyújtott hangok egy félhomályos szobában, miközben szabaduló szoba feladványokat próbálsz megfejteni. Utána meg azon töröd a fejed, hogy picsába kerültem ifjú toreador karakteremmel az árnyföldekre?
A válasz pedig az, hogy kooperációval. A 120 karakterből mindig akad olyan, akinek segítségre lenne szüksége, és cserébe szívesen segít ő is, máshol, cserébe az információért. Mindenki, aki épp nem a saját céljait űzi, akkor a történetet próbálja felgöngyölíteni, melyek során infókat szerezhet a fejesekről, Attiláról, és történetéről. Ebben hatalmas segítségre van, hogy minden karakternek saját, a karakteréhez hű előnyöket találtak ki. Legalábbis az alapján a pár karakterlap alapján, amit eddig láttam. Esetemben annak ellenére, hogy a karakterem, kb. a legfiatalabb toreador, ha nem vértestvér az eseményen, mégis hasznos tagja a csapatnak, mellyel összeverődtem, az előnyéből fakadóan.
Az első este némi iszogatással ért véget, úgy 5 óra tájt. Napnyugtáig mienk az egész kastély, mint emberek. Napnyugtával viszont folytatódik a játék, s mi meglátjuk, vagy befolyásoljuk, hogy mi lesz Attila sorsa, vagy a Kamarilla sorsa. Attól függően, hogy ki kerül az ostor alá.
