Szubjektív elmélkedések, történetek a magyar szerepjátszás világából. Egy mesélő szemszögéből mindenkinek aki érdeklődik ez iránt.

2016. július 13., szerda

Hibák a játékosokban

Pár hete írtam arról, mik az általában előforduló hibák egy mesélőben. Azonban az, hogy a kaland hogyan sikerül legalább ennyiben múlik a játékosok odaadásán, vagy éppen ennek hiányán. Szóval, hogy ne csak a játékosaink mutogathassanak ránk bőszen, mit rontunk el, következzen egy lista arról, mik a leggyakoribb hibák, amiket a játékosok követnek el.

A játékosokat egy elég széles spektrumba lehet beosztani, melynek egyik végén ez a srác áll (This guy), a másikon pedig az a srác (That guy). Remélem valaki egyszer elmagyarázza nekem, miért hallok folyton történeteket arról a srácról, és nem erről a srácról. (: De a lényeg, hogy senki sem tökéletes, és senki sem reménytelen.

2016. július 4., hétfő

Miért játszunk még mindig Cthulhu-t?

Remélem, hogy Howard Phillips Lovecraft munkásságát nem kell senkinek sem bemutatnom. Akinek mégis, az előbb olvasson tőle pár novellát, mielőtt a továbbiakba belevetné magát. (De nincs ilyen, mindenki tudja, miről van szó.)

Olvastam minden művét, és bár nem éppen olvasmányos írások, mégis valami hajtott tovább, hogy magamévá tegyem a világot. Sokszor játszottam már asztaliban és élő szerepjátékon is a világában játszódó történetekben. Ezek mindig élvezetesek, és kimagaslóak voltak. Akármilyen jól is van felépítve egy világ mindig lesznek az azok alapján alkotott játékokban gyengébb pillanatok. Azonban itt mindig tudom, mit várhatok, és ezt mindig meg is adja számomra mind a rendszer, mind a hangulat.