Hibák a játékosokban

Pár hete írtam arról, mik az általában előforduló hibák egy mesélőben. Azonban az, hogy a kaland hogyan sikerül legalább ennyiben múlik a játékosok odaadásán, vagy éppen ennek hiányán. Szóval, hogy ne csak a játékosaink mutogathassanak ránk bőszen, mit rontunk el, következzen egy lista arról, mik a leggyakoribb hibák, amiket a játékosok követnek el.

A játékosokat egy elég széles spektrumba lehet beosztani, melynek egyik végén ez a srác áll (This guy), a másikon pedig az a srác (That guy). Remélem valaki egyszer elmagyarázza nekem, miért hallok folyton történeteket arról a srácról, és nem erről a srácról. (: De a lényeg, hogy senki sem tökéletes, és senki sem reménytelen.

1. Felkészületlenség:

Ezzel erős személyes tapasztalataim vannak, és sok idegeskedést okozott a múltban. Azt is tudom, hogy én a fanatikusok hozzáállásával rendelkezem, valamint, hogy szeretek a hobbimmal foglalkozni játékalkalmakon kívül is. Azt is tudom, hogy az élet hajlamos közbeszólni. Azért egy-két alkalommal ezeket még el is lehet fogadni, előfordul.

Hosszútávon azonban nehezen elfogadható, ha valaki nem tud időt szánni a játékra az alkalmakon kívül. Nem elég, hogy hátráltatja a többieket ezzel a játék során, mert neki mindent el kell magyarázni (akár többször is), de sem épkézláb előtörténet, sem pedig kialakult motivációk, sem tervek nem születnek egy ilyen játékostól.

Erre nem adok tanácsot, mit lehetne tenni. Nem lehet pontosan eldönteni, hogy azt a heti 1-2 órát miből faragja le az adott illető. Ezt neki kell eldöntenie, ha magára ismer, és kíván ezen változtatni.

2. Játékos és mesélő elvárásai/ elképzelései:

Pont ugyan az, mint az előző cikkben, csak a másik oldalról. Azonban kissé más a helyzet a játékos szemszögéből. Ha a mesélő enged, akkor valószínűleg több órányi felkészülést dobhat ki az ablakon, vagy betehet a "majd valamikor (de valójában sosem) felhasználjuk" dobozba, mely már így is papírfecnik tömkelegével van tele.

Míg egy játékos, ha enged, annak ellenére még könnyen jól érezheti magát. Valójában nem feltétlen kell túl sokat engednie, ahhoz, hogy a karaktere beleilljen a prezentált kalandba. Ez egy közösségi játék, együtt kell élvezni, nem egymás rovására.

Ez kifejezetten igaz, ha csak egy játékosnak vannak ellenérzései a kalanddal szemben. Érdemes mérlegelni, hogy valóban fontos a játék szempontjából az, hogy kitartson az eredeti elképzelései mellett? Jobb lesz ettől a játéka?

3. IN és OUT keverése:

Erre nem kívánok több szót fecsérelni. Több korábbi bejegyzésben is foglalkoztam már a témával, és biztosan mindenkinek a könyökén jön már ki. Persze, ha még mindig akad érdeklődő erről, nagyon szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre.

4. Makacsság:

Erről nem sokat írtam eddig, de a "Mesélőnek mindig igaza van" tartja az örök érvényű bölcsesség. Persze tudjuk, hogy a mesélő is csak emberből van, s mint ilyen esendő, hibázhat. Szóval nyugodtan kifejtheted a véleményed, de ha még ezek után is ragaszkodik az ő elképzeléséhez a mesélő, akkor neki van igaza, még akkor is, ha nem.

Itt azonban meg kell említeni, hogy általában a játékosok csapatot szoktak alkotni, néha engedni kell a csapat kedvéért abból, amit mi szeretnénk. Igaz ez a játékbeli döntésekre is valamely mértékben. Nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, de ha a vita már a történet kibontakozását gátolja, akkor ott valami hibádzik. Ilyenkor jó, hogy ott egy külső szemlélő, aki talán józanabb szemmel, nagyobb rálátással képes csoportterápiát tartani.

5. Beleélés hiánya/megtörése:

Tény, hogy ez egy nagyon sok tényezős dolog, ami csak nehezen alakul ki, ha az öreg istenek is úgy akarják. Kell hozzá jó mesélő, jó hangulat, jó csapat. Bármi apróság kizökkenthet belőle, nem csak egy játékost, de akár az egész csapatot, és akkor több óra, a hangulatba fektetett munka ugorhat. Mégis megéri ezen ügyködni, mert ez a sava-borsa a szerepjátéknak. Azon ritka pillatokért játszunk, amikor mi magunk is elhisszük, hogy hatalmas harcosok, varázslók, depressziós vámpírok vagyunk.

A kedves játékos sokat tehet azért, hogy ne törje meg az illúziót. Mivel egy rossz vicc, vagy megcsörrenő telefon is képes az egész csapat élményét rontani. Ritka, hogy végérvényesen tönkre teszi az alkalmat, és mindenkinek előbb-utóbb lesz olyan vicce játék közben, amit nem tud magában tartani sőt, még évekkel később is nevetve elevenítik fel azt. Vannak alkalmak, amikor nincs ezzel probléma, akár még bátorított is. Ezzel is csak akkor van gond, amikor túlzásba viszik. Szinte minden csapatban előfordul, akire rendszeresen rá kell szólni, hogy figyeljen oda, ne viccelődjön, és élje bele magát a karakterébe.

Nem hiszem, hogy ezzel különösebben tenni kellene bármit is. Aki magára ismer, az visszafoghatja magát, de a csoport dinamika meg fogja oldani ezt előbb vagy utóbb.

Nem kívánom erről tovább szaporítani a szót. Aki már mesélt hosszabb ideig, könnyen talál és sorolja a végtelenségig a játékosok hibáit. Pedig a hiba mindenkiben ott van valamilyen szinten, még ha nehéz is beismerni.

Sajnos a trollokon nsm lehet változtatni. Annak születtek amik, hegyes a fülük, erősek, nagyok, de erről nem tehetnek. Úgy hogy öleljetek meg ma egy trollt!

Nektek mi a legnagyobb hibátok játékosként?