A régi fajta science fiction feltámadása

A következő cikknek csupán spekulatív köze lesz a szerepjátékhoz. Ezen kívül főképp saját véleményt és elméletet tartalmaz, minimális alátámasztással.

Az utóbbi időben - 2-3 év - azt vettem észre, hogy egyre inkább feltámad az igény régi, 2000-es évek előtti tudományos fantasztikus művekre. Gondolok itt az új X-akták évadra, a jövőre debütáló Star Trek sorozatra, és persze a folyamatosan népszerű Star Trek Continues fan sorozatra. Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa. Valószínűnek tartom, hogy sok-sok új könyv jelenik meg ugyan ezt a sémát követve, és a nagy költségvetésű sorozatok megjelenése csupán ennek a hatása.

Valójában a Stranger Things adta meg azt a lökést, ami ennek a gondolatsornak a kibontásához kellett. Még folyamatban van a befejezése, de azonnal megfogott. Azt az élményt adta, amit még gyerekkoromban éltem át, amikor még sunyiban néztem csak X-aktákat. Akkoriban minden sokkal félelmetesebb volt, sosem láttam az idegeneket, és nagyon misztikus kérdés volt, hogy vajon tényleg léteznek-e. Valójában nagyon élvezetes kép alakult ki bennem a néhány, nagy nehezen elkapott rész kapcsán, meg hála a szülői cenzúrának. Sajnos ez elveszett, amikor felnőtt fejjel sorban megnéztem a részeket, s láttam az idegeneket, és sokkal több dolog nyert bizonyságot, mint amennyi szerintem szükséges lett volna.

Ezt adja meg most a Stranger Things. Mindezt ötvözve Stephen King stílusával, abból is főképp a Hasznos holmik, ami eszembe jut. Hasonlóan kis város, sok-sok karakter, akik mind hatással vannak egymásra. Ezért találja meg olyan könnyen mindenki azt, ami éppen rá jellemző, vagy ami megfogja. Biztosan talál benne olyan szereplőt, akinek a szerepébe könnyen bele tudja élni magát. Persze a régi King-re gondolok, amikor még nem a könyv harmada volt a bevezető leírás minden apróságról.

Honnan indul ez? Mi lehet az oka? Sokat gondolkodtam ezen, és az elméletem a következő.

A ma embere már nem azért él, dolgozik, teszi az egyéb dolgait, hogy a holnap világát felépítse. Ma már mindenki számára egyértelmű, hogy csupán egy ici-pici fogaskereke a világmindenség gépezetének. S bár a pontos arányokat nem ismeri (hiszek akkor mint tudjuk, elpusztulna a lelke), de tudja, hogy nem sokat számít él-e, hal-e.

Ennek hangulatát tükrözi az új Star Trek sorozat valahol mélyen, szerintem. A TOS (eredeti sorozat a '60-as évek végén) és a Next Generation között fog játszódni. Tehát nem lesznek új bolygók, amiket a mi jelenünk szerint még nem fedezett volna már fel a Föderáció, sem új civilizációk. Ellenségek ismét a klingonok lesznek, a romulánok bujkálnak, a Borg meg még sehol sincs. 

Szóval hogy reagál erre az ember? Szerepjátékos fejjel azt mondom, hogy azzal, amihez a legjobban hozzászoktunk. Elvágyódás. Azonban itt nem egy olyan kor után vágunk, ahol már minden problémánkat megoldotta a technika. Nem a jövőbe, ahol megvalósulhatnak az álmaink, hanem a múltba, ahol még voltak álmaink. Ma már tudjuk, mennyire komoly energiát tud adni, ha tudjuk, milyen célért küzdünk, és mi a szerepe az izzadságunknak annak elérésében. És itt jönnek be az arányok, hogy letörjék ezt.

Szerepjáték szempontból nem hiszem, hogy komoly változást okozna ez. A Steampunk, és Cthulhu tipikusan olyan játék stílusok, ahol egy olyan korba "térünk" vissza, amikor voltak álmaink. Azonban a játékokban nagyon ritkán jelenik meg a jelen. Urban fantasy-ban is főképp a 10-20 évvel ezelőtti idő dívik, legalábbis a népszerűbb sorozatokat tekintve (Dresden, Anita Blake). Azonban feltűnően felfutottak klasszikus játékstílust hirdető szerepjátékok. Lásd a Mutant Crawl Classic Kickstarter kampányának elsöprő sikerét.

Szóval a hatás egyértelműnek tűnik ránk nézve is. A kérdés csak az, hogy ezzel a tudással mit fogunk kezdeni. Új álmokat kell álmodnunk.