Miért játszunk még mindig Cthulhu-t?

Remélem, hogy Howard Phillips Lovecraft munkásságát nem kell senkinek sem bemutatnom. Akinek mégis, az előbb olvasson tőle pár novellát, mielőtt a továbbiakba belevetné magát. (De nincs ilyen, mindenki tudja, miről van szó.)

Olvastam minden művét, és bár nem éppen olvasmányos írások, mégis valami hajtott tovább, hogy magamévá tegyem a világot. Sokszor játszottam már asztaliban és élő szerepjátékon is a világában játszódó történetekben. Ezek mindig élvezetesek, és kimagaslóak voltak. Akármilyen jól is van felépítve egy világ mindig lesznek az azok alapján alkotott játékokban gyengébb pillanatok. Azonban itt mindig tudom, mit várhatok, és ezt mindig meg is adja számomra mind a rendszer, mind a hangulat.

Sokáig nem is gondolkodtam rajta, mit tud ez a világ, hogy ennyire megfogja az embereket, hogy elavult, elcsépelt elemei ellenére is mindig tömegeket vonz, és sikerül megteremteni vele a megfelelő hangulatot.

A mítosz a megismerhetetlen és felfoghatatlan gonoszról szól. Ezt sikerült az írónak úgy papírra vetnie, hogy mindenkit megérint. Ahogy olvassa az ember a novellákat, megpróbálja elképzelni, milyen lehet egy nem-euklidészi szög, és hogy még véletlenül se essen bele, ha talál egyet. Természetesen ezeknek a léte nem bizonyítható, de nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy eljátsszunk a gondolattal, hogy mik azok a furcsa zajok, amik hajnalban jönnek a fölső szomszédtól.

Ez az egyik alapvető lényeg, hogy minden mögé oda lehet képzelni, hogy van valami köze a Mérhetetlen Vénekhez. Éppen azért bármilyen hétköznapi történetet sötétbe lehet fordítani azzal, ha beleteszed a világba, és apró elemeket elhelyezel belőle. Nem kellenek hozzá szörnyek, sem kultisták. A játékosok fantáziája megoldja mindezt. Persze nem kell, hogy csak erre hagyatkozz, temérdek dologgal teheted a játékot Lovecraft-ivá. Azonban már az egyes játékoktól függ, hogy ezt pontosan hogyan is illeszted be a történetbe.

Ugyan sosem merültem el nagyon mélyen a pszichológia rejtelmeibe, de azért olvastam jó pár dolgot, természetesen a szerepjáték miatt. Úgy gondolom, hogy a Cthulhu mítosz két alapvető félelmet érint meg igazán.

Az első a zsákmányállat félelme. A Cthulhu játékokban a szörnyek és a nagyobb hatalmú kultisták sokkal erősebbek a karaktereknél. Előbbiek nem, utóbbiak is csak összefogással győzhetőek le általában. Bármelyik szörnyeteg könnyedén legyűri a karaktert, vagy ha esetleg mégis túléli valahogy a találkozást, akkor találkozik a második félelemmel.

Ez az őrülettel szembeni félelem. Az ép elme elvesztése állandó témája a játékoknak. A külső istenek nem tudnak közvetlenül kapcsolatot teremteni esetleges alattvalóikkal, mert létezésük, jelenlétük olyannyira szembemegy a ismert világ szabályaival és megszokott hétköznapjaival, hogy egyszerűen megbomlik tőle az emberi elme. Ez is olyan félelem, ami előbb-utóbb megfordul mindenkiben, a teljes kontrollvesztés félelme, önmagunk elvesztésének félelme. Erről már írtam korábban, ha valakit érdekel, itt megtalálja.

Utoljára hagynám talán a legnagyobb vonzerejét a világnak, ez pedig a '20-as évek. Az elvágyódás minden szerepjátékosban erős, ezért kalandozunk varázslatos helyekre, az űr mélyére, de szerencsére azok a boldog '20as évek nincsenek olyan messze, hogy ruhásszekrényünket nagyon meg kellene erőltetnünk(jó persze a lányoknak igen). A korszak olyan hangulattal rendelkezik, ami a mindennapok rohanása után kifejezetten pihentető. Nincs mobiltelefon. A zene is csak egy recsegő dobozból szól, ami így kénytelen jó lenni. Bubifrizura, kalap, és zugivás, mindezt a legjobb jazzre és szvingre. Ezek olyan játékok, ahol nyugodtan le tud ülni az ember, és meg tud nézni kivetítőn egy Chaplin filmet, legalábbis én megtettem (:

Szerintem a fentieket mindenki könnyedén át tudja élni, el tudja képzelni, milyen hatással lenne a karakterére, ezért marad meg Lovecraft vonzereje, annak ellenére is, hogy írásai Lassan elérik a 100 éves kort. Mint a modern horror egyik öregapja, sokat tett azért, hogy a játékaink olyanok legyenek, amilyenek. Sokszor felhasználták, és még fogják is.

Nektek mi a kedvenc elemetek a Cthulhu mítoszban, vagy az ez alapján készült játékokban?