Szerintem mindannyiunk szülei az agyunkra mentek azzal, hogy túl sok időt töltünk szerepjátszással, ami a tanulás, szociális élet, egészség, stb. rovására megy.
Még ha ez nem teljesen igaz is, bizonyára többen is ismételtünk vizsgát, mondtunk le más programokat, aludtunk kevesebbet azért, hogy játszhassunk.
Mivel ez egy eléggé zárt közösség, és értő emberekkel elég nehéz megosztani az így szerzett élményeket, elég hamar kialakul, hogy a baráti társaság főleg szerepjátékosokból áll. Ez részben köszönhető annak, hogy a külvilág kissé lenézi ezt a hobbit, míg a játékos nyugalmat és értő közönséget lel a többi játékos között. Ez persze más hobbiknál is hasonlóan lehet, mondjuk a modell vasutasoknál, vagy más egyéb közösségibb hobbiknál.
Miután nem rég kiszálltam egy játékból, amiben meséltem, egy újabb aspektusát vettem észre a szerepjáték függőségnek. Többen kérdezték: Mi a tervem vele?, Mikor megyek vissza?, Fogok-e még játszani ott?
Nos, ez az a tipikus függő viselkedés, amit a kiszállni vágyó tapasztal. Nem szívesen írom le, de ezt jól ábrázolták a Trainspotting-ban is, és pontosan tudjuk mi lett annak a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése