Nem te vagy a főszereplő

Pontosabban úgy értem, hogy te csak egy főszereplő vagy. Ez a cikk a rivaldafény megosztásáról szól. Ugyan sokaknak ez könnyedén, természetesen jön, de másoknak nem árt ha szánnak ennek megfontolására pár percet.

Alapvetően az élőszerepjátékok szemszöge a fontos itt. Egy videó játékban majdnem mindig a játékos a főszereplő, és  az egész világ, az összes NPC azt a célt szolgálja hogy, a játékos élményét fokozza. Mindent megtehet velük, amit a játék motorja megenged, és gyakran a következmények elkerülésére is remek módok vannak. (Feltenni a fazekat a boltos fejére...) 

Sajnos még egy MMO-ban is sokan akadnak, akik úgy gondolják, hogy az NPC-ken kívül a másik néhány millió játékos közül is ő a főszereplő.  Sok történet kering az interneten magas szintű PK-król (player killer - játékos gyilkos) akik olyan helyeket vadásznak, ahol sokkal alacsonyabb szintű karakterek szoktak előfordulni, vagy sok órás raid-ekbe avatkozó külsősök, hatékony gyógyításokkal nyújtják el a raid-et. Egy videojátékban általában nagyon sokadik a listában mások szórakozása.

Asztali játékban ugyanezt egy jó mesélő megpróbálja elrejteni, és a játékosok meg jó esetben nem használják ki, de ott is az összes NPC, az egész történet a csapat örömét szolgálja. Itt ugyan bejön valamennyire, hogy megosszuk a figyelmet, de egy kisebb csoportban ritkábban van két hasonló képességekkel rendelkező karakter, és ha mégis, kisebb csoportban könnyebb megegyezni, hogy kinek mi a feladata.  Itt a csapatnak jól kell működnie, és mindenkinek jól kell éreznie magát, hogy a mesélő is elégedett legyen, és folytassa az idejének ezzel töltését.

A LARP ezzel szemben egy nagyon más bestia.

Mindenki ugyan azért vesz rész a játékon, hogy jól érezzék magukat. Ez vonatkozik a szervezőkre és az NPC-kre is. Következésképp nem csak a te élményed és örömed az, ami ott számít, hanem mindenki másé is. A LARP során nem egy egyéni buborékban vagy, amit neked hoztak létre, hanem együtt alkotjátok meg a világot, melyben játszotok. Ha csak a saját szórakozásodra törekszel, akkor egy nagyon fontos dolgot felejtesz ki a játékból, sőt egy egészen más játékot játszol, mint a többiek.

Ez egy olyan játék, ahol ha hozzájárulsz mások szórakozásához, megengeded nekik, hogy villogtassák  a képességeiket, sokat hozzáad az egész játék élvezetéhez mindenki számára.  Lássunk egy ellenpéldát. Egy olyan játékon, ahol mindenki ideges, vagy unatkozik, meglehetősen nehezen érezheted jól magad. Míg ha sikerül szórakoztatnod másokat is, máris sokkal jobb élményben lehet részed.

Vonatkozik ez az NPC-kre. Nem egyszer találkoztam olyan NPC-vel, akit csak a saját szórakozása érdekelt, és szentül meg volt győződve róla, hogy neki ez a feladata, és ezzel támaszt kellő kihívást, vagy éri el a mesélők célját. Megoldja a problémákat, megöli az ellenfeleket, sajnos ezzel nem hagyja érvényesülni a játékosokat. Ezzel szemben egy olyan NPC, aki csak akkor avatkozik bele, amikor szükséges, sokat foglalkozik a játékosokkal, beszélget velük, bevonja őket  a felmerülő problémák leküzdésébe, sokkal többet tesz hozzá a játékhoz, mint az előző példa.

Hogyan teheted ezt meg? Ne kezeld a LARP-ot egyjátékos játékként. Gondold végig, mikor kell neked belépned a rivaldafénybe, és mikor kell másokat segítened, hogy ezt megtegyék. Tegyük fel, hogy van egy orvos karakter, aki azért ért más dolgokhoz is, például tud lőni, szerelni járműveket alapszinten. Nem csak arról van fentebb szó, hogy hagyja, hogy a katona lövöldözzön, vagy az autószerelő cseréljen dugattyúfejet, hanem arról is, hogy a kevesebb tapasztalattal rendelkező orvos karakternek átengedi az egyszerűbb eseteket, és akkor ő foglalkozhat a súlyosabb műtétekkel, akár a háttérben is.

Ez nem azt jelenti, hogy kivonja magát a játékból. Amennyiben csak egyszerűbb esetek vannak, akkor ott lehet a háttérben, figyelheti a műveletet, adhat tanácsokat, tehát a szerepjátékból nem vonja ki magát, csak hagyja, hogy más is mentsen életet.

Szóval játszatok együtt, mert úgy sokkal maradandóbb élményben lesz részetek.