Még élő szerepjátékos mesélői pályafutásom hajnalán futottam bele ebbe a történetbe. Nem pontosan így történt, sajnos a részletekre már nem emlékszem. Az eset a Vampire: The Masquarade világában történt.
Volt egy kedves vámpír karakter, akinek volt egy menedéke, amit jobban akart védeni, ezért vénusz légycsapókat ültetett a kertbe, és a vérével locsolta őket rendszeresen, hogy ghoul növényeket hozzon létre, melyek nagyra nőnek, és megeszik a betolakodókat.
Akkor még azt mondtam, rendben, nem egyszerű, de megoldható. Valójában nem néztem utána a dolognak. Szerencsére néhány hónap alatt elkallódott ez az eset, és nem nagyon került szóba.
Viszont az utóbbi időben magam is belekezdtem ezen növények tartásába, és rájöttem egy piszok fontos dologra. Ezek végtelenül kényes dögök. Már azzal meg lehet őket ölni, ha csapvízzel locsolod őket, és egészen biztos vagyok benne, hogy a vér is túl sok ásványi anyagot tartalmaz az ő kényes metabolizmusuknak.
Ha ez működik, akkor beszélni kell arról, hogy élhet-e egy ember vámpír
véren, étlen-szomjan? Mik a határai ennek a természetfeletti életben
tartásnak? Milyen hatással lesz ez rá? Mik a határai egy növény, egy állat, egy ember növekedésének a vér hatására? Miért nő a növény a vértől jobban, az ember meg nem?
Jó-jó, lehet azt mondani, hogy a vámpír vér életben tartja őket, mert MAGIC. Viszont ezzel egy olyan mágiát hozol be a játékba, mellyel nem tudsz számolni mesélőként, és a játékosok sem fogják érteni a logikáját...mert nincs.
Ez egy fontos tényező valójában abban, hogy konzisztens logikájú világot építs fel, ahol megvannak a határok, és logikusan működnek dolgok, még a mágia is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése