Játékos típusok

Elég sokféleképpen lehet felosztani a játékosokat. Erről találtam egy jónak tűnő könyvet, melyet már máshol is láttam idézni, szóval a Robin's Laws of Good Game Mastering-ben leírtakat ferdítem, és egészítem ki saját gondolatokkal.

A szerző az alábbi típusokra osztja a játékosokat.

 1. The Power Gamer:  A leggyakrabban emlegetett fajta. Sokszor  rosszallással tekintenek rájuk, pedig megvan a maguk haszna, amit nem szabad elfelejteni. Ők azok, akik tökéletesen kiélezik a karakterüket arra, hogy minél sikeresebbek legyenek, legyen szó bármiről. Ez lehet egy sebezhetetlen lovag, egy mindent legyőző harcos, vagy egy mindent megszerző tolvaj, mindegy, ami éppen hatékonyabb az adott rendszer szerint.

Egy absztrakt képességgyűjteményként látják a karaktert, melyet arra használnak, hogy még több képességet gyűjtsenek össze. Mindebben kiterjedt szabályrendszer ismereteik segítik őket. Kifejezetten nehezen viselik az olyan mesélőt, aki hajlamos a történethez igazítani a szabályokat.

Adj nekik olyan lehetőségeket, ahol csilloghatnak, mészárolhatnak, és túlélhetnek, újabb csodás képességeket szerezhetnek. Ha vitatkozni kezdenek, azokba ne menj bele, valószínűleg jobban ismerik a szabályokat nálad. Használd őket a rendszer tesztelésekor, mert biztosan felfedezik az esetleges kiskapukat, és tápolási lehetőségeket.

2. The Butt-kicker (Izomagy): Ő kifejezetten harcias jellegű. Annyit akar csak, hogy egy fárasztó, és unalmas nap után leeressze a gőzt némi képzeletbeli dühöngéssel, verekedéssel, harccal. Ha érdeklik a szabályok, akkor még hatékony gyilkológépet is tud faragni a karakteréből, de ez nem mindig igaz. Ő is győzedelmeskedni akar, de főképp sebzéseket kiosztani epikus és véres csaták közepette. Ha megadod neki a lehetőséget erre, akkor boldog lesz.

Ő képes tartósan hozni egy tank szerepét betöltő karaktert, ami valójában sosem árt, és egy csapatban könnyen lehet belőle hiány, ha a többiek inkább változatosabb játékot keresnek maguknak, változatosabb karakterekkel.

3. The Tactician (Taktikus): Ő elég nehéz eset, elég nehéz kielégíteni. Okosabbnak akarja magát érezni a mesélőnél. Egyszerűen gondolkodással akarja a problémákat megoldani, és zseniális húzásokat akar kitalálni, amivel kiskapukat találhat a történetben vagy a feladatban. Hátrányosnak érezheti a karaktert, annak személyiségét, és egyéb megkötéseit. Zavarhatja, ha a többi játékos olyan dolgot tesz, ami ugyan illik a karakterükhöz, de taktikailag nem tökéletesek. 

Két esetet szeretnék megkülönböztetni. Az első, amikor a taktikus okosabb a mesélőnél. Ekkor az a probléma, hogy túl könnyen átlát rajta, és könnyen tönkreteheti a kalandokat. A másik, mikor a mesélő az okosabb, és szórakoztatni akarja. Ebben az esetben direkt hagy neki ott kiskapukat, amiket kihasználhat, de ekkor is előfordulhat, hogy észreveszi a taktikus, hogy ezeket tervezve hagyták ott neki. 

Egy ilyen játékos könnyen megtörheti a játék illúzióját. Ellenben gondolkodása, logikus világnézete jó mesélő alapanyaggá teszi.

4. The Specialist (A Specialista): Ő az, aki mindig nindzsát játszik, aki mindig lovag, vagy szamuráj, elf, druida, és még sok minden más is lehet, de  a lényeg, hogy mindig.  Olyan rendszerekben, világokban érzi jól magát, ahol könnyen meg tudja oldani, hogy megalkothassa, amit keres. A szabályok csak addig érdeklik, amíg azok lehetővé teszik számára azt a játék stílust, amit szeret. 

Olyan helyzeteket keres, ahol villoghat a karaktere különlegességével, ahol megkapja azt a hangulatot, amit keres. Egy nindzsa rejtőzködni akar, és halálos akar lenni. Egy lovag nemes, és könyörületes. Egy druida a természettel akar közeli kapcsolatot. Egy jó drow a nehéz sorsáról akar monologizálni, miközben mindenkinél jobb harcos. A példákból is látszik, hogy néha-néha elég könnyen ki lehet szolgálni ezt a játékostípust, viszont lehet rá számítani, hogy bármit is játszotok, hasonló karaktert fog alkotni.

5. The Method Actor (A színész): Számára a karakterkijátszás az önkifejezés egyik módja. Rendszeresen kihívást keres magának ebben, és sokszor más és más karaktert jelenít meg, hogy megkapja az éppen keresett élményt. Számára a szabályok a szükséges rosszat képviselik, és előnyben részesíti az olyan alkalmakat, amikor nem kell a kockákhoz nyúlnia. 

Néha problémát szülhet, hogy annyira a karaktert játssza, hogy kevésbé hajlandó a nagyobb cél érdekében ebből engedni. Ő az, aki meghozza a taktikailag rossz döntést, mely szerinte remek alkalmat ad szerepjátékra. Kissé önző, hiszen számára a történet is csupán másodlagos, akár csak a többiek. Mindenki és minden eszköz a szemében, amivel segítheti a karaktere megjelenítését. 

Olyan helyzeteket kedvel, ahol a morális döntések komoly következményekkel járnak, ahol próbára teheti a karaktere személyiségét, elmélyítheti azt, vagy újabb részét találhatja meg. Fontos neki a karakterek közötti interakció, és a karakterek kapcsolata egymással, ezért egy kis "szünetnek" is tud örülni, ahol a történet kevésbé halad.

6. The Storyteller (A Rendező): Ő a történet megszállottja. Végig akarja játszani, meg akarja élni, és látni akarja a végét. Könnyed szórakozásra vágyik, ezért egy komolyabb horror, mélyebb karakter vívódásokkal számára könnyen unalmassá válhat. Hajlamos kompromisszumokra a karakter kárára, csak hogy a történet haladjon, mivel a személyiség, amit kitalált kevéssé érdekli. 

Ő az, aki minden apró szálat figyelemmel követ, és követi ezek apró változásait is. Aki még a harc hevében is emlékszik, miért is kezdtek bele a csatába. Minden játékalkalom előtt emlékezni fog rá, mi történt az előző alkalommal, és miért. Éppen ezekkel lehet őt szórakoztatni. Add meg neki a lehetőséget, hogy összefoglalja az eddig történteket, és felhívja a figyelmet az apró dolgokra, amiket beletettél neki. Tarts mozgásban minél több történetszálat a háttérben, és ezek hatásait tedd bele a játékba.

 7. Casual Player (Alkalmi játékos): Ő az a játékos, aki elalszik. Sokkal inkább azért van ott, hogy együtt legyen a csapattal, mint hogy játsszon. Nem akarja ismerni a szabályokat, és nem fog fordulatokat kitalálni a karakter előtörténetéhez. Nem akar a középpontba kerülni, és problémás számára, ha komolyabb szerepjátékra szorítják.

Mindennek ellenére majd minden csapatban van ilyen, és mielőtt bárki azt gondolná, hogy az unatkozó, ásítozó, vagy mással foglalkozó játékos jelenléte rossz dolog, van előnye is. Gyakorta lehet olyan karaktert adni neki, ami létfontosságú a csapatban, és a többiek nem választották. Legyen az tank, vagy valamilyen support karakter, amivel nem szívesen játszanak.

Lehetséges, hogy jobban megszeretik a játékot, és valamelyik fentebbi csoporthoz hasonulnak, de ez nem biztos, hogy megtörténik, és nem is szeretik, ha ezt erőltetik nekik. Hagyd, hogy tegyék, ami jól esik nekik,, és néha adj nekik lehetőséget számukra is kényelmes jelenetek lejátszására.

Néhány végső gondolat. 

A fentiek csupán egy szemszög szerinti osztályok, melyek más szemszögből vizsgálva máshogy nézhetnek ki. Kíváncsi lennék rá, ti hogyan gondolkodtok ezekről.

Valamint, ahogy a játékosok tapasztaltabbak lesznek, könnyen lehet, hogy egyik csoportból átlépnek egy másikba. Lehetséges, hogy ezt tudatosan, vagy éppen ösztönösen teszik, de nem hiszem, hogy bárkit is végelegesen besorolni egy adott típushoz okos dolog lenne.