Kakofónia

A Vampire: the Requiem második kiadásában van egy apróság, ami valamiért nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egyetlen szócikk csupán, mely a Kakofóniáról szól. Nincs semmi köze az oWoD Kakofónia lányai klánhoz, hanem egyfajta nyelvezetről van szó, melyet mesterségesen hoztak létre. 

A célja, hogy tájékoztassa azokat, akik értik. Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt erre szükség. Nos, valójában ha valaki el akar tűnni egy városban, akkor ezt könnyedén megteheti. A vámpír könnyedén és biztonságban élhet magányosan,  nem kell összejövetelekre, elíziumokra járnia, valójában senkivel sem fog találkozni a közösség tagjai közül, ha kifejezetten odafigyel erre.

Erre nyújt megoldást ez a kommunikációs forma. Szinte bármiből állhat, amit tömegek láthatnak, de háttértudás nélkül nem lehet megfejteni az eredeti jelentésüket. Mögöttes tartalom a mögöttes tartalomban. Állhat graffitikből, melyek a város több pontján jelennek meg, és nem csak a rajz, de a hely is jelentést hordozhat. Vagy éppen az esti hírekben, időjárás jelentésben a díszlet egy darabjának helye, színe, az animáció a háttérben. Egy bizonyos benzinkút nagy kijelzőjén az árak maguk, vagy az üzemanyagok sorrendje. És ezek még csupán azon, melyek elérhetőek számítógép nélkül. De jó megoldás az is, ha a graffiti egy jelszóra utal a Deep weben valahol, amit csak másik forrás alapján lehet megtalálni. Szóval minden olyasmi, amit háttértudás, közös kulturális ismeretek nélkül nélkül nem igazán lehet megfejteni. 

A példákból is látszik, hogy (a forrás világánál maradva) egy megfelelő befolyással bíró vámpír könnyedén ki tud hirdetni így dolgokat, de ebben szerepe lehet egy szimpla utcai művésznek is. Ez által a terület vezetője könnyedén kihirdetheti a törvényeit, eseményeinek helyszínét és időpontját. Ha az üzenetek kellően kódolva vannak, és nincs kém a közösségben (He-heh, miért is lenne?) akkor megfelelő módja lehet annak, hogy tájékoztassák azokat is, akik kevésbé szociálisak.

Hogy miért keltette fel ez ennyire az érdeklődésemet? A játékon nagy ritkán előfordult, hogy mesélőként kissé jobban bele kellett avatkozni egy karakter bemesélésébe, mint amit egy sandbox játékban egészségesnek tartok, és összehozni másokkal véletlen, hogy megtudja, hol lesz a következő elízium. Ez legalább az azonos kultúrából érkező karaktereknél egyszerűsített volna valamennyit ebből az első zökkenőből.