Saját műfaján belül
egyeduralkodóak a vampire LARP-ok. Ennek oka, hogy nem igazán jelmez igényes,
és a szerepjátékosnak mindig is vonzóak a társadalmon kívül élő, de annak
részét képező különleges képességekkel rendelkező lények. Ezt természetesen
anno a White Wolf is észrevette, és megpróbálta meglovagolni a hullámot, hogy
ebből is némi pénzt facsarjon ki, és kiadta a Mind’ Eye Theatre sorozatot.
Ezekben a könyvekben sorra veszik
a World of Darkness fajait, és mindegyikre készítettek élő szerepjátékos
rendszert, melyet az asztali játékaikra alapoztak. Azonban a kérdés felmerül,
hogy miért nem fogadták el ezt Magyarországon a játékosok? Tény, hogy nem volt
magyar nyelvű megjelenés, ami nem hiszem, hogy régebben nagyobb hátráltató
tényező lett volna. Azt viszont lehet tudni, hogy az USA-ban elég elterjedt,
még talán Európában is, de erről nem tudok biztosat. Mindenesetre a magyarok
nem kértek belőle.
Már korábban írtam arról, hogy
milyen problémák vannak a mai élő szerepjátékokkal. Mindenki saját rendszert
alkot, keveset tesztel, és sokszor ráerőltetik a játékosaikra ezt. Viszont ebben
az esetben mindenkinek rendelkezésére áll egy tesztelt, hivatalos rendszer. Persze
ehhez rá kellett volna venni a kelletlen játékosokat, hogy tanuljanak meg
valami újat, és tegyenek valamit a játékukért cserébe. Sajnos ezzel olyan
problémák vannak, melyeket nem tudom, hogyan lehetne kiküszöbölni.
Akkor lássuk, mit is kínál a Laws
of the night számunkra, mi az, amit megfontolás nélkül elvetettünk. Sok helyen
az asztali játékkal szembeállítva írok a részletekről, feltételezve, hogy azt
ismeritek. Éppen azért nem áll szándékomban magáról az alapjátékról írni, de ha
kérdés akad azzal kapcsolatban, szívesen segítek.
A karakterek itt is
Tulajdonságokból, képzettségekből, hátterekből, diszciplínákból,
emberség/ösvény értékekből, erényekből, előnyökből és hátrányokból állnak. Sok
helyütt azonban a pontok helyett jelzők vannak. Például fizikai
tulajdonságokból ügyesség alapú tulajdonságok a kecses, gyors, vagy megjelenés
alapú tulajdonságok a gyönyörű, vonzó, csábító.
Persze ez így elsőre zavarosnak
tűnhet, de mindegyik felsorolt tulajdonsághoz van egy pár soros magyarázat,
hogy mire használható. Valamint ezeket többször is fel lehet venni, ha valamire
különösen koncentrálni akarsz a karakteralkotásnál.
Minden egyes képzettséget
lényegében fel lehet venni, de itt sem pontoz a rendszer, hanem többször is fel
lehet venni azt, amiben nagyobb tudás kíván elérni a karakter. Így is azonban
csak 5-ös skálán mozog, ám az alapjátékkal ellentétben itt már az első
szint olyan tudást szimbolizál, amiből már meg lehet éni, tehát az asztali
kettes szintjének felel meg.
A háttereket sem pontozzuk,
hanem többször vesszük fel. Ezek lényegében ugyanazok, mint amiket
megszokhattunk. Kivételt képez a befolyás, melyet itt fel kell osztani
különböző szektorokra(templom, utca, alvilág, felső tízezer, politika, stb.).
Mindegyiket természetesen szépen részletezik, így nehéz megkavarodni bennük.
A diszciplínákat meglehetősen
átdolgozták. Három szintjük van, alap, közép, és felső szint. Az első kettőben
kettő képesség van, míg a felső szinten csak egy. Ettől függetlenül csak a
megadott sorrendben lehet őket fejleszteni. Ha meg akarod tanulni a Transzt,
akkor kénytelen vagy elsajátítani a Rémületes pillantást és az Áhitatot is
előbb. Legnagyobb változás a fizikai diszciplínákat érte. Ezek már nem ugyanazt a képességet adják minden szinten, csak nagyobb mértékben, hanem ezekhez is
van öt különböző képesség, melyek egyre erősödnek. A szívósság esetében van
olyan, amelyik plusz egészségszintet ad, vagy kritikus sebzést alakít át
halálossá. Távolról nézve ugyanazt a célt szolgálják, csak nem olyan bután,
mint az asztaliban. Azonban, hogy hatékonyabban szolgálják-e ugyanezt a célt,
az már kevésbé biztos.
Az ösvényeket itt egy sűrített,
öt fokozatú skála jellemzi. Az ösvények természetesen ugyanazt a morális
tartalmat hordozzák, mint amiket már megszoktunk. Az, hogy csak egy ötös
skáláról beszélünk, kissé gyorsabbá teszi véleményem szerint a lefelé tartó
spirált. Főképp, hogy elrontott lelkiismeret vagy meggyőződés próbánál
automatikus az ösvény csökkenése.
Az erények, az előnyök és a
hátrányok ugyanúgy működnek. Az erények szintén ötös skálán mozognak, az
utóbbiaknak meg mindkét rendszerben hasonlóak a megfelelőik.
A próbákat alapvetően máshogy
építették fel. Kockadobások helyett kő-papír-olló van. Azonban döntetlen
esetén már csak összehasonlítják a releváns jellemzőik számát. Ha a játékos
akar mondhat kisebb számot, de nagyobbat nem, ezzel elrejtve, hogy pontosan
milyen tartalékokkal is rendelkezik.
A másodlagos tét, a próba
elvesztésén kívül, hogy kockára kell tenni a próba előtt egy vagy több jellemzőt.
A vesztes ezeket a próba után elveszti, és a játékalkalom során nem
használhatja többet. Ennek magyarázata, hogy kimerítette magát, veszített a
magabiztosságából, és ezért nem tud a későbbiekben támaszkodni rá. A
verekedésnél, ha valaki elég biztos magában simán tehet fel egynél több
jellemzőt is tétnek, amit a másik félnek is meg kell tennie, hogy ezzel
hamarabb őrölje fel a másik tartalékait.
Statikus próbák esetén, melyeket
nem másik játékos ellen, hanem valamilyen tárgy, tényező ellen tesznek a
játékosok, a mesélő meghatározhatja, hogy mennyi jellemzőt kell kockára tennie
a játékosnak ahhoz, hogy egyáltalán próbára tehesse karaktere képességeit.
Természetesen csak a témába vágó
jellemzőket lehet használni egy próba során. A fürge ugyan alkalmas arra, hogy
kitérjen támadások elöl, de arra már nem, hogy megemeljen egy sziklát.
Az alap kő-papír-ollót még
módosíthatják a diszciplínák, sőt még extra jeleket is adhatnak, melyek nagy
előnyt jelenthetnek egy átlagos próbán.
Összességében a játék meglehetősen
más, mint amit „ígér” magáról. Felcímkézi magát, mint Vampire LARP rendszer,
aztán meglehetősen más mechanizmusokkal él. Tán ez a legnagyobb hibája, és e
miatt tűnik sokszor furcsának, idegennek, hiszen nem pontosan ugyanazt
kínálja, mint amit várnánk tőle. Azonban azt be kell lássuk, hogy élő játékra
nem alkalmas az asztali rendszer, és a ma használatban lévő rendszerek is
nagyon mások, mint az asztali. Másik nagy hibája talán, hogy nem adja meg a
lehetőséget, hogy kijavítsuk az általunk az előző játékokban tapasztalt
hibákat.
Őszintén remélem, hogy ezzel
sikerült felkeltenem az érdeklődést a játék iránt, és nagyon szívesen vennék
részt egy ezen alapuló játékon. (Bár ha egyesek tovább lelkesítenek ezzel
kapcsolatban, még a végén megcsinálom.) Arra kíváncsi lennék, hogy kinek milyen
tapasztalatai vannak a rendszerrel kapcsolatban?
ui.: Nem rég megjelent a V20-as sorozatra is a megfelelő élőszerepjátékos rendszer, de én a régit vettem szemügyre.
ui2.: A könyvben szörnyű képek vannak...


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése