Szubjektív elmélkedések, történetek a magyar szerepjátszás világából. Egy mesélő szemszögéből mindenkinek aki érdeklődik ez iránt.

2017. március 2., csütörtök

Kárpát Konklávé - 2. éjszaka

De nehezen indult az a nap. A koránnál is korábban reggeli, némi alvás még, aztán a kötelező látogatás a csak csalódottságot okozó "uszodában". Legalább a szauna jó volt. Vacsora, majd készülődés. Napnyugtával folytatódhatott végre a játék.


A bálteremben, az ítélethozók széke felett ott állt Attila trónja. Később ő is megérkezett, mindenki térdelt előtte, mind Pascek, mind Guil. Aztán jöttek a klánok ajándékai sorra. A Nosferatuk mozdultak elsőként, de betolakodtunk eléjük, ők meg egy nagyon szép gesztussal átengedték a lehetőséget (A nemes klán először). Ilyen helyzetben jó Toreadornak lenni, azért nehéz a mi ajándékainkat felülmúlni. Volt mese, kard, tánc és feleség jelölt is.

A végére még jutott 3 Lasombra is, és egyetlen Ravnos. A matuzsálem minden ajándékot szívesen fogadott, és kedves szavakkal jutalmazott. Ugyan nem Kamarillás klánok, de legalább az űbergótok(Lasombrák) között volt egy herceg, aki egyébként egy fejjel magasabb volt nálam.

Ezek után folytatódott a játék. Sajnos ma már nem volt sok idő arra, hogy ismerkedőset játsszunk. Nekünk nagyon meg volt, hogy milyen lépéseket kell tennünk a céljaink elérése érdekében. Tudtuk, hogy az ellenlábasaink sem tétlenkednek, szóval jól le kellett járnunk a lábunkat. Kissé akadályozott a közlekedésben, hogy a báltermet jó időre lefoglalták azoknak, akik az ítélethozóktól akartak audienciát, a másik folyosót meg Attila miatt foglalták le lovasai, így aki egyikkel sem akart találkozni, kénytelen volt a hidegen át közlekedni.

Eddigre már nagyjából kezdett összeállni a questek által felvázolt történet, és élvezetes volt, ahogy egymásra épülve egyre többet fednek fel a titkokból. Volt egy, amiben az én karakterem volt a kulcs. Mindenki izgatottan kereste a 20-as számút, aztán meglátták, hogy csak 50 évnél fiatalabbak vehetnek részt benne. A csapatban csak én játszottam ilyennel, szerencsére a többi előfeltételt is tudtam teljesíteni, így már csak el kellett vonulnom, hogy elénekeljem a "Tente babát". Szerencsére a csapatban mindenki magyar volt, ezért ezt magyarul tettem meg.

A játék sajnos jó időre leállt az elkerülhetetlen "sok pontom van, hadd próbáljam ki" miatt. Egy ilyen eseményen természetesen elkerülhetetlen, hogy legyenek tápos karakterek, és végül látványos harc bontakozhatott ki, de az a 40 perc, amit e miatt timefreeze-ben töltöttünk nem volt éppen izgalmas.

A timefreeze azonban természetéből fakadóan tömegben és időben oldódik. Lassanként mindenhol újraindult a játék, és az emeleten a harc is befejeződött. Ettől fogva igazán felgyorsultak az események. Szörnyet találtak és győztek le a kertben, melyről kiderült, hogy egy Toreadornak álcázta magát eddig. Egy kicsi lánynak kinéző, ártatlan Toreadornak. Valahogy mindig ilyenek között van az áruló. Volt még egy verekedés, mely során Attila egyik lovasa is kikerült a játékból egy lengyel herceg keze által. Egy másik lovast párbajra hívott egy magyar Tremere, de az megfutamodásra kényszerítette az ítélethozók előtt. Közben folytak az egyezkedések és üzletelések az archon választás végett. Az utolsó pillanatok elég izgalmasak voltak azoknak, akik versenyben voltak a kinevezések egyikéért.

Végül Attila elfogadta az ajánlatot, s a Kamarilla Ítélethozója lett. Guil és Pascek végre felállhatott előtte. Az új archonok szép kinevezést kaptak. Eldőlt mely városok felé terelődjön elsősorban Attila figyelme. Három feleséget fogadott el, melyeket az esemény végén vérével kötött magához. Csodálkoztam, hogy Pascek, aki eddig elég hevesnek, haragosnak tűnt, némán nézte végig, ahogy lényegében Vaulderie-t hajtanak végre a konklávén. A feleségek egy védelmezőt is kaptak a jelenlévők közül, valami lengyel herceget. Választás elé került, és lemondott az előző címéért, hogy a feleségek játékszere legyen.

A végjáték, úgy gondolom, remek alkalom volt arra, hogy a kiválasztott karakterek története kielégítően érjen véget a játékos számára. Remélem a legtöbben elfogadják, és a magukévá teszik ezt, mert ritka, hogy egy horror játékban, ahol ennyi lehetőség van a karakter elveszítésére, ritkán adódik ilyen tökéletes kiugrási lehetőség. Persze külső szemlélőként könnyű ezt mondani.
Itt véget ért a hivatalos játék, de ettől még lehetett beszélgetni karakterben, tervezgetni, egyezkedni, ami tökéletes lehetőség akkor, ha tovább viszed a karakteredet. Én mentem a bárba, és alkoholba fojtottam a két napi stresszt és rohangálást. Nagyon jókat beszélgettem a jelenlévőkkel, jó társaság verődött össze.

Rossz volt visszatérni a hétköznapokba. Egy részről azt kívánom, bár egy hetes lett volna, más részről tudom, hogy abba testileg, szellemileg és anyagilag is belerokkannék. Eddig talán még nem játszottam ilyen jót élőben. Nagyszerű élmény volt, olyan pillanatokkal, mely még sok történet alapját fogja képezni.

Ez úton is szeretném megköszönni a szervező gárda munkáját. Jó magasra tettétek a lécet, amit egyszer majd szeretnék megugrani.

Itt található az első éjszaka története

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése