Ma egy piszok érdekes témára bukkantam Redditen. Egy hosszú írásra egy fickótól, aki elég alaposan leírja annak a körülményeit, hogy miért is került börtönbe, hogy aztán az írás második felében arról írjon, hogy milyen szerepjátékokkal múlatta az időt a rácsok mögött. Az elejét nem olvastam át alaposan, túl sok benne nekem az összeesküvés elmélet, viszont ami utána következett, azt nagyon érdekesnek találtam.
Már jó párszor elgondolkodtam azon, hogy mivel tölteném az időmet abban az esetben, ha börtönbe kerülnék, és a szerepjáték elég magasan szerepel a listán.
Aki eredetiben szeretné olvasni, azt kattintson ide.
Annak meg, aki nem érti a közöst, itt van pár lefordított, érdekesebb bekezdés.
"Akárhogy is, az után az első FBI razzia után elkezdtem olvasni a neten található útmutatókat a börtönlétről, és jó pár utalást találtam szerepjátékokra. Amikor bekerültem a Federal Correctional Institution Fort Worth-ba, röviddel a letartóztatásom után, azonnal lehetőséget kerestem egy Dungeons and Dragons kampányra, vagy bármire, amire lehetőség volt, a sarokasztalnál a könyvtár kicsiny sarkában. Egy böszme fekete srác, aki éppen a tárgyalását várta egy bonyolult csalási ügyben, szerencsés módon memorizálta az alapszabályokat, beszerveztem mesélőnek. Hamarosan sikerült egy fehér meth dealert betoboroznom, aki eléggé ismerte a játékot ahhoz, hogy sokat segítsen a karakteralkotásban. Egy nagy spanyol izomember segített megszerezni az asztalt, valamint egy vékony déli fehér srác csatlakozott már csak a hangulatért.
Hála a szövetségi kormánynak (?) végtelen papír és ceruza állt rendelkezésünkre, így mindenünk megvolt a játékhoz, kivéve a kockákat. Mint kiderült ezt általában pörgettyűkkel oldották meg, melyeket kartonból, gemkapocsból, és kiürült golyóstoll beléből készítettek. A műanyag csövet nagyjából átszúrta a kapocs, ezt pedig a karton közepére tettük. A kartonon koncentrikus körök voltak, melyeket 20, 12, 10, 8, 6, 4 egyenlő részre osztottunk. Amíg ezzel voltunk elfoglalva, az egyik elítélt a közelben ülve felfogta, mit alkotunk és elmondott egy történetet egy cellatársáról, aki valami hasonlót használt."
Itt az idézetet megszakítom, a történet rövid összefoglalásával. Lényegében a fickónak volt pár magazinból kivágott "barátnője", akiknek mindenféle katalógusból kivágott, kinézett dolgokat "vett" meg a nemlétező pénzén. A pörgettyű két részre volt volt osztva "Igen", "Nem", és olyan kérdéseket tett fel a barátnőknek, hogy "Leszopsz-e ma este?" Az izgalom a bizonytalanságban rejlett.
"Elkezdtünk a kampányt. A csapatunkkal éppen beléptünk egy rejtélyes barlangba, amit láthatóan laktak. A mesélő lerajzolta nekünk a térképet, amin a ronda karakter tokenjeink lassan haladtak előre a klisés folyosókon. Elérkeztünk egy szökőkúthoz, melyben különféle kincseket láttunk a vízfelszín alatt. A spanyol gengszter/minotaurusz barbár akart belőlük. A csapat veteránja meth dealer/elf ranger megállította, belemártott a kulacsát, és mint a mesélőnk tudtunkra adta, végignézte, ahogy a kulacs elolvadt, és füstölgött, mert a "víz" valójában sav volt.
-Héló! -, mondta a gengszter/minotaurusz, ámulva, milyen közel került az alkarjának elvesztéséhez. Ekkor kezdte csak felfogni, hogy nem az egyszerű, utcai szintű kábszeres biznisz volt ez, hanem Dungeons and Dragons. Úgy fest az FBI-osok sosem próbálták arra rávenni, hogy égesse le a karját.
A gengszter/minotaurusz nem okult az emlékeztetőből a meggondolatlanság és kapzsiság következményeiről. Egy szerencsétlen esetben egy csapóajtó szétválasztotta a partinkat, hasonlóan, mint a '68-as demokratákat. MinoGengszter és a sápatag déli homokos srác/ember pap, akit nevezzünk csak Truman Capote-nak, hamarosan egy kincsesládára bukkant, melyet egy feladvány megoldása nyitott ki. Capote jött rá, és ő nyitotta fel a fedelet, mely egy halom ezüst pénzt, és egy pálcát rejtett. A Minogengszter, akiről már kezdtem sejteni, hogy a társai köpték be a szövetségieknek, felmarkolta a kincset.
- Jobban teszed, ha visszaadod - sziszegte Capote.
- A faszt.
Így hát Truman Capote bejelentette, hogy megtámadja Minogengsztert a buzogányával. Kritikus találat, és ott helyben lemészárolta. Az asztalnál a gengszter szomorúan nézte, ahogy Capote lefektette a kicsi karakter tokenét, jelezve annak halálát."
A történet persze tovább folytatódik. Az író GURPS alapokra megalkotott egy világot, melyben Nixont és adminisztrátusát lehetett volna alakítani, mágiával és pszionikus képességekkel. Persze senki sem akart ezzel játszani.
Viszont, ami sokkal érdekesebb, az a következő bekezdésben derül ki.
"Hamarosan visszakerültem a rácsok mögé, ahol már számíthattam arra, hogy hosszabb ideig meg tudok tartani könyveket és papírokat, és tudtam folytatni kísérleteimet. Ez az utóbbi időben egy nagyon komplex hibrid médiumban kristályosodott ki, amiben 70 teljesen kialakult karaktert ellenőriztem, ahogy saját véráztatta vendettáikat űzték egymás ellen. Ezeket több oldalnyi, kézzel írott primitív kocka alapú viselkedés minták határozták meg, melyeket én alakítottam ki.
Az egész világuk egy térképre volt korlátozva, amit én rajzoltam milliméter papírra(?) (graph paper), és a falra ragasztottam. Alkottam egy részletes várost, tucatnyi épülettel, járművel, automatával, fákkal, kutyákkal, patkányokkal, megfigyelő drónokkal és törpékkel. Kicsiny világ, de nagyon mély és intrikus. Ezeket karton teás dobozokból készítettem el, ceruzával színeztem és rajzoltam meg. Meglehetősen jó lettem abban, hogyan készítsek icipici teás doboz embereket az elmúlt évben. Valójában az utóbbi időben sok időt töltök egy láda fölé görnyedve, teát szürcsölgetve, pici városlakókat alkotva. Ez egy civilizált időtöltés, néha úgy érzem magam, mint egy kulturált kínai úriember-tudós. Minden esetre sokkal több szórakozást nyúlt, mint a kinti világban újságárusokat nyaggatni, hogy csinálják a munkájukat."
Ezzel vissza is tér egy más, kevésbé érdekes történethez.
Az az igazság, hogy Amerikában nem áll olyan jól jelenleg az elítélt szerepjátékosok ügye. Eleve több játék tiltott volt, mert túl erőszakosnak, túl lázítónak ítélték. Viszont az utóbbi időben a D&D-t is kezdik betiltani bizonyos államokban. Az indoklás szerint azért, mert bandaszerű hierarchiát alakít ki, valamint ösztönözheti a játékosokat a szökésre. Ide kattintva olvashattok erről.
Egy fórumon megtaláltam egy börtönőr írását is, bemutatva a másik oldalt. Persze nem deríthetett ki túl sokat a fegyencek játékairól, nem ismerhették meg. Erről elég részletesen ír, majd válaszol a kérdésekre. Ennek elolvasásához ide kattintsatok
Véleményem szerint hagyni kellene őket játszani, mert addig sem más, sokkal veszélyesebb dologgal foglalkoznak, másrészt olvasnak, tanulnak. Nem utolsó sorban azért, mert én is keresném a lehetőséget, hogy játszhassak.
Ti mit gondoltok? Tudjátok-e mi a helyzet itthon ezzel kapcsolatban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése